A buszunk reggel 7.30-kor indult, előtte még gyors megreggeliztünk. Az út 7 óra hosszú volt, egy megállóval, vulkánok közt és kanyargós hegyi utakon mentünk, nagyon szép volt a táj. A busz maga rendben volt, csak a rajta található WC volt nagyon gáz, és hogy nagyon nyomatták a légkondit.
Itteni jó szokásokhoz híven, hogy mindenkinek meg kell élni valamiből, a buszmegálló nem a városban van, hanem attól kb. 10km-re, így onnét taxizni kell. Elvitettük magunkat a kikötőbe, ahol több iroda is foglalkozott szervezéssel, kiválasztottunk egy szimpatikusat és elmondtuk mit szeretnénk. Ki akartuk vitetni magunkat egy szigetre és a parton aludni, szerencsére gond nélkül megoldható volt. Hamar le is tudtuk rendezni.
Még volt idő egy gyors bevásárlásra, és kései ebédre mielőtt ment a hajónk. Vittünk magunkkal ásványvizet és valami vacsit, mivel a szigeten 5 után nem lehet semmit beszerezni, mert majdnem mindenki lehagyja. Ez egy tényleg pici kis sziget volt pár házzal, és lehetett rajta kempingezni, max. kihasználtságnál is jó, ha 25-30 ember volt rajta. Szerencsénkre kb. 10 ember kivételével mindenki elhagyta a szigetet, csodaszép kis bounty sziget volt, fehér homokos tengerparttal, pálmafákkal és mindennel ami egy ilyen helyhez kell. Hihetetlen hangulatos volt, szép naplemente, olyan érzés mintha a semmi közepén egy lakatlan szigeten lenne az ember. Sétáltunk a parton a hullámok csapdosták a lábunkat és sehol senki csak mi és a kis szigetünk. Ugyan rengeteg szomszédunk volt egyrészről találkoztunk egy méretes varánusszal kb. 3 méter hosszú lehetett. Soha nem láttam még élőben, kissé meglepődtem, amikor a tengerből kijövet vele találtam szembe magam. J
Ezen felül az est leszálltával a part is feléledt, rákok ezrei lepték el a partot, hihetetlen volt, bármerre néztél és mentél mindenhol rákok voltak, egyre véletlenül rá is léptem és megharapta az ollójával az újam… J
Gyújtottunk tábortüzet és megvacsoráztunk, majd utána még üldögéltünk a parton és néztük a csillagokat, hallgattuk a hullámzást.
Sajnos sátrunk nem volt, így kénytelenek voltunk máshogy megoldani az alvást, többen a parton lévő asztalokon próbáltunk aludni, de volt, akinek a helyiek által egy kis sátor alatt összetákolt bambuszágy jutott, ami nem igazán volt kényelmes.
Nem aludtam valami sokat az éjszaka folyamán, egyrészt nem volt valami kényelmes, másrészt egy percet sem akartam elvesztegetni, hogy élvezhessem ezt a csodás helyet, így csak ültem a székben és nézelődtem, hallgattam a hangokat, a tengert.
Reggel 5 után a nap is szép lassan elkezdett felkelni, ekkor a többiek is előjöttek vackaikból és együtt néztük a parton ülve, ahogy a Kota Kinabalu majd 5000 méteres csúcsai felett feljön a nap.
Reggel szép lassan elkezdett éledezni a sziget, egyre több hajó jött és hozta a turistákat, sokan jönnek ide búvárkodni és szervezett csoportokban hozzák őket. Napközben így már nem volt annyira hangulatos, de még mindig nem volt egyáltalán zsúfolt és a tegnapi délután és éjszaka érzései ezt feledtették. Nekem nagyon tetszett és bárkinek bátran tudom ajánlani ezt a helyet, több kis sziget van és mindegyiket meg lehet látogatni, sajnos nekünk többre nem volt időnk, de aki ide jön, ne hagyja ki őket.
Lassan eljött az 5 óra és jött értünk a hajónk, ami visszavitt a városba, ahol vacsi után ismét buszra szálltunk vissza Sandakanba, hogy elérjük a gépünk Kuala Lumpurba.
