Íme egy összesített táblázat, mire és mennyit költöttem. Próbáltam a lehető legpontosabb lenni, remélem másoknak is hasznos lesz, ha utazásukat tervezik.
Nekem is jó látni, így utólag is, hogy alakultak a kiadásaim, így legközelebb tudom, mire kell jobban figyelnem.
Mikor az ember elkezd pakolni felmerült bennem a kérdés mit is kellene vinni, mi jöhet jól mi az amire nem lesz szükség. Íme a lista mi az, amit én elpakoltam és mire volt belőle szükségem.
Túrafelszerelés:
1db nagy méretű túrazsák. Mindenképp szükséges, lehetőleg olyan amit hosszútávon is kényelmes cipelni. Fontos.
1db kisebb hátizsák. Ezt visszük magunkkal a napi mozgásokra, és repülőre, ha van lehetőség akkor anyagában vízhatlan táska legyen. Fontos
1db vízhatlan huzat a túrazsákra. Ha a táskához nem tartozik mindenképp fontos venni. Fontos
2db nagy méretű nylon zsák. Ha autóval vagy busszal utazunk, a táskákat ebbe tegyük, így a kosztól és az elázástól is megtudjuk védeni. Fontos
1 db hálózsák. Az éghajlatnak megfelelő komfort fokozatost vigyünk. Fontos.
1 db szúnyogháló. Ágy fölé szerelhető szúnyogháló, szerencsére most nem volt rá szükség ahol kellett volna, ott alapból volt az ágy felett, de ennek ellenére a Fontos kategóriába esik.
Ruházat:
8db póló. Lehetőleg olyan ami könnyen szárad, jól szellőzik és nem leszel benne túl büdi, ha izzadsz. Fontos.
1 db ing.
8db bokszer. Fontos.
5db zokni. Nagyrészt úgy is papucsot vagy szandit használ az ember, de azért kell. Fontos.
1db pulcsi. Lehetőleg, kicsi de meleg pulcsit vigyünk magunkkal. Fontos.
2db törölköző. Lehetőség szerint, gyorsan száradó törülközőt vigyünk, mert a táskában hamar megbüdösödik. Fontos.
1 db esőkabát. Ezentúl nagy teljes testet és táskát befedő esőkabátot fogok vinni. Fontos.
1db edzőcipő. Fontos.
1db papucs. Fontos.
1db szandál. Fontos.
1db öv. Két lyukkal beljebb kellett fúrni az övemet. Fontos.
1db hosszúnadrág. Egyetlen egyszer használtam, Thaiföldön a királyi palotában.
1db kispárna
Kiegészítők:
4db igazolvány kép. Hivatalokban vagy vízum intézésnél szükség lehet rá. Fontos.
1db napszemüveg. Fontos.
1db napszemüveg tok. Fontos.
1db szemüveg. Fontos.
1db szemüvegtok. Fontos.
1db lakat. Most nem volt rá szükség, de sok helyen lakattal zárják a szobákat, ilyenkor használhatjuk a saját lakatunkat.
1db 25m hosszú spárga. Mindre nem volt szükség, de kötözésre és ruha szárításra jól jöhet. Fontos.
1 db svájci bicska. Sajna enyémet egyik reptéren elvették, de igen hasznos. Fontos.
1db fejlámpa. Esténként igen hasznos tud lenni. Fontos.
4db toll. Ugyan vittem 4db-ot de valahogy mindig keresgetni kellett őket. Fontos.
1db jegyzetfüzet. Fontos.
Technikai eszközök:
1db fényképezőgép. Fontos.
1db pót aksi. Mert mindig akkor merül le amikor nem kellene. Fontos.
1db aksi töltő. Fontos.
2db memoria kártya. Fontos.
1db usb kábel. Fontos.
1db konnektor átalakító. Érdemes olyat vinni ami több szabványt is ismer. Fontos.
8db elem. Nem tudom, miért vittem igazából nem is használtam.
1db Ipod. Zenehallgatáshoz, de egyszer sem hallgattam.
1db Ipod töltő.
1db HP Tablet Pc. Kapcsoalt tartáshoz, internethez, információ kereséshez nagyon hasznos. Plusz súly amit cipelni kell de megéri. Fontos.
1db HP töltő. Fontos.
1db mobiltöltő. Fontos.
Higénia, egésszég:
1db tusfürdő. Fontos.
1db sampon. Fontos.
2db WC papír.(nedves nagyon hasznos) Fontos. (ahol csak adnak ne felejtsétek el elhozni)
papírzsepi, lehetőség szerint sok, mert nehezen és drágán kapható
2db arctörlő
1db naptej. Fontos.
1db fogkefe. Lehet kapni DM-ben magába fordítható, műanyag tokos fogkefét. Fontos.
1db fogkrém. Fontos.
1db fogselyem
2db eldobható borotva. Fontos.
1db borotvahab. Fontos.
1db dezodor. Fontos.
1db parfüm.
1db kontaklencse folyadék. Fontos.
1db 100ml kontaklencse folyadék, repülőre. Fontos.
3db pár kontaklencse. Ha valami történik vele legyen tartalék. Fontos.
2db kézfertőtlenítő gél. Fontos.
1db fensitil gél. Fontos.
2db doboz Lariam. Malária gyógyszer. Fontos.
1db hajzselé. Egyszer sem használtam.
1db doboz láz és fájdalom csillapító. Fontos.
1db doboz C-vitamin.
1db doboz Renie.
1db tasak Normaflore
1db lázmérő
Látható, hogy túl sok feles dolgot nem vittem, hisz azt is cipelnem kell hetekig, így célszerű minimalizálni a súlyokat.
Ami jól jött volna de nem vittünk:
Egy jó könyv, amit alkalomadtán olvashattunk volna.
Sapka, sál. Légkondiban nagyon hideg volt, de tényleg.
Hajnali kettőkor már keltünk is, hogy időben kiérjünk a reptérre. Ébredés után rendbe szedtük magunkat és kerestünk egy taxit, aki kivisz minket a reptérre viszonylag barátságos áron, végül fejenként 80THB-ra jött ki a taxi.
Miután kiértünk a reptérre mérlegeltük a csomagokat és szerencsére belefértünk a 23Kg-ba. Bechekoltunk majd elindultunk a kijelölt kapu felé. A reptér most nem volt olyan nyüzsgő, csendes és éppen ébredezett, nagyon tetszett. De szerencsére az egyik parfümboltban, így is meg tudtunk fürdeni.. :)
Az idő hamar elment és már szóltak is, hogy lehet beszállni a gépre, sajnos ekkor láttuk, hogy a csúnya chekinesbácsi nem egymás mellé adta a jegyeinket, így külön helyre kerültünk. De az egyik srác felajánlotta, hogy helyet cserél velem, így nem lett végül probléma.
Az út meglepően hamar elment, talán azért is mert a 10 órából 6-7órát sikerült aludni. A kajcsi sajna most nem volt olyan fini mint idefele. Kijevben át kellett szállnunk ami gond nélkül meg is történt. Ami vicces volt, hogy egy nagyon kicsi géppel jöttünk Pestre. Mások ezt magángépnek használják, nem is a szárnyakon volt a hajtóműve. Elég vicces volt.
A végén már nagyon vártam, hogy hazaérjek, a kijáratnál vártak a szüleim és otthon finom hazai ízek fogadtak. :)
Későn keltünk, a mai nap két dolgot szerettünk volna még elintézni, a királyi palotát megnézni és az utolsó ajándékokat megvenni.
Tanulva az előző napból, hosszú ruhákkal a táskában felszerelve mentünk a palotához. Most sikeresen bejutottunk. Szép volt, de sokszor olyan csicsásnak hatottak a díszítések, de errefelé ez a szokás, de szépen karbantartott és rendezett környezet volt, sok látnivalóval. Kb. másfél óra alatt sikerült megnézni.
Ezután újra az MBK, egész eddig én egy ajcsit sem vettem még itt, épp itt volt az ideje, hogy elkezdjem. Próbáltam sietni de így is elvoltunk jó pár órát. Este igyekeztünk még minden finomat magunka tömni, jó sokáig nem lesz lehetőségünk még hasonlókat sem enni.
Teli pocakkal nekiálltunk a csomagok bepakolásának, nem kis meló a sok szerzeményt és a 21 napnyi hozott göncöt 1 táskába maximum 23kg-ba belezsúfolni, de összejött. Késő este időt szakítottunk masszázsra és egyéb finomságok habzsolására. Majd pár órára ledőltünk, nem nagyon várva a millió órásnak tűnő utazást.
Elég későn sikerült felkelnünk és megreggelizni, a mai napra kis kultúrát terveztünk. Megnézni a helyi nevezetességeket. Ennek legjobb módja a tuktuk -ozás, mert ha ügyes vagy akár ingyen is furikáznak téged egész nap.
Kialakult itt egy kupon rendszer, az elején mi sem értettük miért akarnak mindig különböző boltokba vinni, de miután megtudtuk utána már mi is okosabban jártunk el. Szóval a sofőrök kupont kapnak azért bizonyos boltoktól, ha turistát visznek oda. Ha csak oda visznek egy kupont kapnak, ha vásárolsz is akkor 10 kupont. Ezt ők a benzinkúton üzemanyagra tudják váltani, egy kupon 5L üzemanyag. Előre meg kell beszélni a sofőrrel, ha több üzletbe engeded magad elvitetni, vagy egyik helyen vásárolsz valamit, akkor egész nap ingyen furikázzon téged, amúgy meg pofátlanul magas árakat mondanak a turistáknak, de le kell őket tojni.
Sajna legtöbbször öltönyöshöz akarnak vinni, ahol mindenféle öltönyt akarnak rád tukmálni, több helyen elég agresszívan. Amúgy elég jól néznek ki az öltönyök, és olcsóbban meg is kapod, mint itthon, de nem akartam venni. Ha a sofőrt megkéred el tud vinni máshova is, szuvenír és ékszer boltba. Nagyon szép ékszereket csinálnak, és az áruk is egész jó szerintem, ha itt veszel valamit biztos az egész napos ingyen utad. :)
Tehát először meglátogattunk pár shopot, ezt mindig rá kell számolni az utazási időre. Utána pedig meglátogattuk pár templomot és látnivalót. Utoljára akartunk bemenni a királyi palotába, oda is mentünk de sajnos nem engedtek be minket, mert szerintük nem volt megfelelő az öltözet. Fiúknak hosszú nadrág, lányoknak fedett vállak, és hosszú szoknya vagy nadrág. Sajna a bokát is fedő hosszú feszülős nadrág nőknél úgy látszik nem megengedett, de a miniszoknya gond nélkül bemehetett. Lehetett volna bérelni hosszú ruhát, de ekkor már idő is kevés volt zárásig és mérgesek is lettünk, ezért nem mentünk be, majd másnap visszajövünk.
Egy kilátót még meg akartunk nézni és utána újra az MBK-be menni, mikor odaértünk a kilátóhoz a sofőr mondta, hogy neki lejárt a munkaideje el kell mennie, de itt van egy másik sofőr vele megbeszéli elvisz minket az MBK-be. Végül nem így lett, mert miután végeztünk és tovább akartunk menni, az új sofőrünk mondta, hogy 200THB vagy 2 shop-ot meg kell néznünk, erre nemet mondtuk, és mivel nem voltunk túl messze a szállásunktól kb. 20 perc séta, otthagytuk és eljöttünk.
Miután ettünk valamit és rendbe szedtük magunkat, kerestünk egy tuktuk-ost, aki egy shop meglátogatásáért cserébe ingyen elvitt minket ahova akartuk. Kicsit későn értünk már oda az MBK-be, ezért gyorsan kellett megvenni az ajcsikat, amiket akartunk.
Este a szállásunk mellett megittunk egy üveg sört. Az egyikünk egy nappal korábban utazott haza mint mi, így volt olcsó a repjegy, ezért hogy ne keljen egy feles éjszakét kifizetnie, nálunk volt a cucca, mert éjjel indult el a reptérre. Kb. olyan 2 körül kerültünk ágyba, jól elfáradtunk.
A napot egy kiadós reggelivel indítottuk én, tojásos baconos palacsintát ettem, és egy mango shaket ittam mellé. Fincsi volt. :)
Ezután elmentünk a MBK-be a térség egyik legnagyobb bevásárló központjába. Tényleg hatalmas és 4-5 hasonló épület van a környékén, amelyek mind kapcsolatban állnak egymással. Aki szeret vásárolni napokat el tud itt tölteni. Majdhogynem minden megtalálható amit csak akar az ember, a legjobb márkáktól kezdve, a legjobb márkák hamisítványaiig. Egyik este miközben egy hamis Ralf Loren-t próbálgattam, bele is csöppentünk egy razziába, de szerencsésen megúsztuk.
Az eredeti cuccok ára, hasonló, mint mikor itthon leértékelés van, a hamisak viszont jóval olcsóbbak, de ha keres az ember tud találni nagyon jó minőségű már-már az eredetit megközelítő árukat, kis alkudozás után már lehet is venni őket.
Nagyjából az egész napot itt töltöttük, a lányok beszabadultak és sokkot kaptak a sok bolt láttán. A nap végére járni alig bírtam... :)
Estét egy kókusz fagyival és banana pancake-el zártuk. A kókusz fagyi nagyon finom volt. Felnyitott egy kókuszt, majd a belsejét felkaparta és bele rakott pár gombóc kókusz fagyit. A friss kókusz és a fagyi kombinációja nagyon jó volt és mindez 140Ft-ba került.
Reggel tényleg korán keltünk, mert kb. egy óra az út a reptérre, kocsival vittek ki minket. A reptér épülete az itteni építészetre jellemző stílusban épült, mintha egy hajót formálna, jól nézett ki.
A biztonsági kapunál fenn akadtam, azt mondták van valami a táskámban mutassam meg, valami spray vagy hasonló. Hát ilyen nem volt nálam, szinte az egészet kipakoltam mire kiderült, hogy a borotvahabom nem tetszett nekik, de végül beengedték.
Ami nagyon felbosszantott és a lehúzás végső határa és rettentő mérges lettem, hogy fizetned kell 100,000IDR-t ez kb. 2411Ft-ot, hogy elhagyhasd az országot. Nem elég, hogy megfizetted a vízum árát, náluk költötted a pénzed, még kilépéskor is lehúznak, ilyet eddig sehol nem láttam.
Az út Kuala Lumpurba nem volt hosszú, a gépünk Bangkok-ba csak 10 óra múlva indult, így hárman úgy döntöttünk, kimegyünk a városba nézelődni, nem a reptéren dekkolunk.
Meg akartuk nézni a chinatown-t mert mindenki azt mondta, hogy látni kell. Hát már megtalálni sem volt egyszerű kérdezősködtünk, de sokan nem is tudták hol van, mikor végre rátaláltunk, akkor se az volt amire számítottam. Oké sok volt a kínai, de nekem a párizsi kínai negyed sokkal jobban tetszett és hangulatosabb, ez kb. egy nagy kínai piac volt és kész.
Az időnk szép lassan fogyott, sétálva indultunk vissza a buszmegállóba ahonnét megyünk a reptérre , így közben is tudtunk nézelődni. Időben visszaértünk, volt időnk mindenre, bechekoltunk, majd kis fürdés után vártuk a gépünket. (Egy idő után bármit is teszel, bármilyen tiszták is a ruháid szagod van. Már a táskádból árad így a tiszta ruhák is beveszik az illatát, plusz ha még napközben te is izzadsz, akkor remek bukéja lesz. Így minden alkalmat meg kell ragadni a tisztálkodásra, a legjobb helyek a reptéren a parfümériák, bemész válogatsz és egy tetszetős márkával jól nyakon öntöd magad. Vigyázz ha egy nap több reptéren is jársz olyan márkát válassz amit mindenhol kapni, ne keverd az illatokat. :) )
Este érkeztünk meg Bangkokba, bebuszoztunk a városba, a Khoa San road-on kerestünk szállást magunknak. Az első hely nem nyerte el a tetszésünket, így kerestünk másikat. Végül találtunk egy szimpatikus helyet, igaz a fürdő a folyosón volt és egy ablaktalan szobában aludtunk, de kedvesek voltak és minden nagyon tiszta volt.
Másra már nem nagyon volt erőnk, mint enni, inni kicsit és fürdés, fekvés.
Beiktattunk egy napnyi pihenést, ezen a napon nem mentünk sehová, csak a szállásunkon és a környéken voltunk. Rég volt már ilyen jól esett a semmittevés. Délután még szundítottunk is egy jót. :)
Legalább volt időnk mosni, mert tiszta ruhának már igencsak híján voltunk. Szép lassan eltelt a napocska, és másnapra megbeszéltük, hogy elmegyünk szörfözni, vagy legalábbis megpróbáljuk.
Másnap reggel korán keltünk, mert reggel vannak jó hullámok. Kocsival elvittek minket egy nem túl messzi partszakaszhoz, ne több méteres hullámokat képzeljetek el, de arra pont elég volt, hogy elkezdjen az ember ismerkedni a szörfözéssel és, ha ügyes fel tudjon állni a deszkára. Egyszer-kétszer sikerült felállnom és pár másodpercig tartani, de mindig leestem végül. Térdelve már jól ment egészen a partig ki tudtam cikázni.
Sajnos ez a partszakasz nem volt olyan szép mint az előzőleg meglátogatott kis sziget, úgy is fogalmazhatnék, hogy koszos volt, az óceán rengeteg szemetet hordott ki. Több helyen is láttam már ilyet, de azt nem értem, ha az itteni emberek a turistákból élnek miért nem szedik össze, mert így elég rossz képpel megy el innét az ember és lehet vissza se tér.
A szörfözésben rendesen ki lehet fáradni, jó kis sport. Amúgy már értem sok szörfös miért egész testes ruhában van, azért mert a deszka jól le tudja csiszolni az ember mellkasát.. :)
Szörfözés után, bementünk a városba kicsit nézelődni, piacozni. Mivel gyűjtöm a hűtőmágneseket szerettem volna venni, de ez majdnem lehetetlen küldetésnek bizonyult. Sehol nem találtunk, pedig sok helyen kerestünk, egyik boltban volt pár darab, de azok is elég gagyik voltak, de jobb híján kénytelen voltam megvenni.
Reggel 8kor keltünk, és 9kor már mentünk is a csónakkal a szigetünk felé. Az idő kicsit felhős volt, féltünk is, hogy nem lesz szép napunk, de ahogy egyre csak mentünk az idő is egyre szebb lett. Durván egy óra alatt értünk oda, több sziget mellett haladtunk el amik nagyon szépek voltak csak remélni tudtam ahova megyünk az is ilyen lesz, de talán még felül is múlta az elvárásomat. Hihetetlen látvány volt ahogy közeledtünk felé, egy pici kis sziget, fehér homokkal, pálmafákkal a parton végig, gyönyörü kék tengerrel szegélyezve.
A szigeten állt pár bungaló de rajtunk kívül senki nem volt a szigeten. Ahogy besiklott a hajó a homokra kiugrottunk, segítettünk kipakolni de nem bírtuk tovább egyből elindultunk sétálni a parton, az óceán csapdosta a lábunkat a fehér homokon.
Kis séta után visszamentünk a táborhelyre és megreggeliztünk, majd irány a víz. Kellemes volt, de nem olyan meleg mint egy tenger, ez azért mégis csak óceán. Nagyon hamar is mélyült, kb 10 méter után már csak a nagy kék mélység volt alattunk.
A nap fürdéssel, napozással, és a parton sétálással telt, de ez is teljesen elegendő volt, csak csendben élveztük a helyzetünket és a tájat. Ebéd után, ami rizses hús volt, elmentünk snorklingolni. Heten indultunk el, két másik német turistával és a kapitányunkkal, úgy gondoltunk csak úszkálunk kicsit de végül, körbeúsztuk az egész szigetet, ami kb 2,5 óráig tartott, elég kemény volt néhány helyen rendesen nyomni kellett, hogy az áramlatok ne sodorjanak ki minket. Úszás közben sok szépet láttunk, rengeteg halat, többek közt tintahalat is és láttunk teknősöket is, ott úszkáltak körülöttünk.
A végére rendesen kifáradtunk, és örültünk, hogy visszaértünk a partra.
A buszunk éjszaka érkezett meg Sandakanba, pontosabban hajnali 2 körül. A gépünk reggel 10.25-kor indult KL-ba, így már nem volt értelme szállást keresnünk, hanem kivitettük magunkat taxival a reptérre, hogy ott alszunk. Természetesen a taxis nem mondta, hogy a reptér éjszaka zárva tart, csak reggel 5-6közt nyit ki, így kénytelenek voltunk a zárt kerítés előtt az útpadkán aludni. Elég viccesen nézhettünk ki ott heten, a táskáinkon fekve próbáltunk aludni, ami több-kevesebb sikerrel sikerült is. Miután végre kinyitották a kapukat bementünk a reptérre, de ez egy elég kicsi reptér volt így kb. hasonló színvonalon, annyi különbséggel, hogy itt műanyag székek voltak és ott folytattuk az alvást.
Check in után beszálltunk a gépre, és mintha misem történt volna, ülve folytattuk az alvást, a 3 órás út gyorsan elrepült. KL-ben csak két óránk volt átszállni a Padang-ba tartó gépre. Mi a fapados reptéren mozogtunk, de ahhoz képest mekkora nagy forgalmat bonyolít elég körülményesek és logikátlanok. Ennek hála már mindenki felszállt a gépre, mire végre mi is bejutottunk, meg is lepődtek, mikor mutattam ide akarok jönni, azt hitték, hogy nincs több felszálló.
Az út rövid volt, sajna Padang-ban rossz idő fogatott minket. A taxisok egyből megkörnyékeztek minket, pillanatra indiai képek jutottak eszembe, de taxi helyett az olcsóbb tömegközlekedést választottuk. Miután bejutottuk a belvárosba szállást kerestünk. A városon látszik a cunami és a legutóbbi földrengés nyomai is, sok megrongálódott összedőlt házat látni, amiket még csak most bontanak el. Maga Padang nem szép hely, inkább gáz, a turisták itt max. tranzitolnak, de még ezt is nehézkesen, hisz a helyiektől nem sok segítséget kaphatnak, mert alig tud valaki angolul.
A terv az volt kimegyünk egy kis szigetre, de amit szerettünk volna oda csak pár nap múlva ment hajó, így mást kellett kitalálnunk, végül Padangtól egy 20km-re eső partszakaszt néztünk ki, Losmen Carlos Guesthous-át, sok jót olvastunk róla. Szereztünk egy kis minibuszt, ez itt a helyi taxi nagyon keményen tuningolják, de az egész autó rohad szét.
Megérkezés után megismerkedtünk a tulajjal, hát érdekes figura, azt el kell ismerni, hogy jó üzletember és meg tudja nyerni a vendégeket. Elég nagy lazaság van itt, nem veszik túl komolyan az életet, csak egy nagy parti az egész. A szállás maga, hát nem a legvonzóbb, de mi már teljes mértékben asszimilálódtunk a környezethez, úgyhogy nem jelent problémát, hogy egy kis merőedénnyel kell fürdeni csapból.
Vacsi közben megbeszéltük a holnapi tervet, hogy elvisznek minket egy környező csodaszép kis szigetre és az egész napot ott töltjük.
Minden este rettentően nagy a hangulat Carlosnál, ami nem nehéz, hiszen az Indiai Óceán, a homokos part és a pálmafák már önmagukban megadják az alapérzést. Carlos mérhetetlen kedvessége, fanyar humora, finom ételek, tábortűz, mókás kártyajáték és a helyiek nyitottsága csak emelik az est fényét…
Előző este sikerült találni egy másik programot, hogy elmegyünk egy kis szigetre és ott töltjük az éjszakát. A választás hosszas keresgélés utána a Mamutik Island-ra esett. Képek és leírások alapján nagyon jó volt reméltük élőben is hasonló lesz.
A buszunk reggel 7.30-kor indult, előtte még gyors megreggeliztünk. Az út 7 óra hosszú volt, egy megállóval, vulkánok közt és kanyargós hegyi utakon mentünk, nagyon szép volt a táj. A busz maga rendben volt, csak a rajta található WC volt nagyon gáz, és hogy nagyon nyomatták a légkondit.
Itteni jó szokásokhoz híven, hogy mindenkinek meg kell élni valamiből, a buszmegálló nem a városban van, hanem attól kb. 10km-re, így onnét taxizni kell. Elvitettük magunkat a kikötőbe, ahol több iroda is foglalkozott szervezéssel, kiválasztottunk egy szimpatikusat és elmondtuk mit szeretnénk. Ki akartuk vitetni magunkat egy szigetre és a parton aludni, szerencsére gond nélkül megoldható volt. Hamar le is tudtuk rendezni.
Még volt idő egy gyors bevásárlásra, és kései ebédre mielőtt ment a hajónk. Vittünk magunkkal ásványvizet és valami vacsit, mivel a szigeten 5 után nem lehet semmit beszerezni, mert majdnem mindenki lehagyja. Ez egy tényleg pici kis sziget volt pár házzal, és lehetett rajta kempingezni, max. kihasználtságnál is jó, ha 25-30 ember volt rajta. Szerencsénkre kb. 10 ember kivételével mindenki elhagyta a szigetet, csodaszép kis bounty sziget volt, fehér homokos tengerparttal, pálmafákkal és mindennel ami egy ilyen helyhez kell. Hihetetlen hangulatos volt, szép naplemente, olyan érzés mintha a semmi közepén egy lakatlan szigeten lenne az ember. Sétáltunk a parton a hullámok csapdosták a lábunkat és sehol senki csak mi és a kis szigetünk. Ugyan rengeteg szomszédunk volt egyrészről találkoztunk egy méretes varánusszal kb. 3 méter hosszú lehetett. Soha nem láttam még élőben, kissé meglepődtem, amikor a tengerből kijövet vele találtam szembe magam. J
Ezen felül az est leszálltával a part is feléledt, rákok ezrei lepték el a partot, hihetetlen volt, bármerre néztél és mentél mindenhol rákok voltak, egyre véletlenül rá is léptem és megharapta az ollójával az újam… J
Gyújtottunk tábortüzet és megvacsoráztunk, majd utána még üldögéltünk a parton és néztük a csillagokat, hallgattuk a hullámzást.
Sajnos sátrunk nem volt, így kénytelenek voltunk máshogy megoldani az alvást, többen a parton lévő asztalokon próbáltunk aludni, de volt, akinek a helyiek által egy kis sátor alatt összetákolt bambuszágy jutott, ami nem igazán volt kényelmes.
Nem aludtam valami sokat az éjszaka folyamán, egyrészt nem volt valami kényelmes, másrészt egy percet sem akartam elvesztegetni, hogy élvezhessem ezt a csodás helyet, így csak ültem a székben és nézelődtem, hallgattam a hangokat, a tengert.
Reggel 5 után a nap is szép lassan elkezdett felkelni, ekkor a többiek is előjöttek vackaikból és együtt néztük a parton ülve, ahogy a Kota Kinabalu majd 5000 méteres csúcsai felett feljön a nap.
Reggel szép lassan elkezdett éledezni a sziget, egyre több hajó jött és hozta a turistákat, sokan jönnek ide búvárkodni és szervezett csoportokban hozzák őket. Napközben így már nem volt annyira hangulatos, de még mindig nem volt egyáltalán zsúfolt és a tegnapi délután és éjszaka érzései ezt feledtették. Nekem nagyon tetszett és bárkinek bátran tudom ajánlani ezt a helyet, több kis sziget van és mindegyiket meg lehet látogatni, sajnos nekünk többre nem volt időnk, de aki ide jön, ne hagyja ki őket.
Lassan eljött az 5 óra és jött értünk a hajónk, ami visszavitt a városba, ahol vacsi után ismét buszra szálltunk vissza Sandakanba, hogy elérjük a gépünk Kuala Lumpurba.
A terv az volt, hogy délelőtt letudjuk a majmokat, majd délután busszal indulunk is tovább Kota Kinabalu, de a nap végére nem, hogy az út nem jött össze, de majdhogynem keresőcsapatot kellett indítani utánunk, de csak szép sorjában…
Tehát reggel felkeltünk, nem kellett most hajnalban kelni, így végre aludhattunk több, mint 8 órát. Kaptunk reggelit majd, átsétáltunk az orángután rezervátumban, hisz a szállásunk is a dzsungelben volt. Nem akarok kertelni, de a rezervátum sajnos egy nagy kaki volt, legalábbis amit a belépőért adtak. Ha az ember ott maradt még sétálgatni és nézelődni, akkor történhettek érdekes dolgok.
Belépésnél elvettek tőlünk mindent, egy korty víz nem maradhatott nálunk, ami miatt nagyon mérgesek voltunk rájuk és szidtuk is őket rendesen, a dolgozók viselkedése és az egész működés egyáltalán nem túristabarát, elég rossz véleménnyel vagyok emiatt róluk, a malájokat nem igazán szerettem meg.
A fizetett program annyi volt, hogy egy emelvényre kitettek egy orángutánt és banánt tömött magába, ami elég gagyi volt. Mérgünkben elkezdtünk sétálgatni a parkban, úgy gondolván, hogy nem lehet túl nagy baj és nem tudunk eltévedni, de hát nem így lett.
Végül mikor meguntuk elkezdtük követni a „reception” feliratot, hisz lebeszélt buszunk volt 12.30-kor. Godolván, hogy jó felé haladunk először nem izgultunk, de a táj egyre vadregényesebb lett, egyre mélyebben és mélyebben haladtunk be az igazi borneói esőerdő belsejében. Mindenféle felszerelés, gondolok itt cipőre, csak egy papucs vagy szandi volt rajtunk és egyetlen korty víz nélkül. Na meg persze telefon…
Az egyik kanyar után, egyszer csak egy orángután termett előttem, a maga igazi valójában. Hirtelen az ember nem is tudta mit tegyen, mikor megindult felé, úgy döntöttem nem mozdulok, meglátjuk mi lesz. Odajött hozzánk és megérintett minket, nagyon érdekes és aranyos és lenyűgöző volt, de nem szabadott elfelejteni, hogy mégis csak egy vadállattal van dolgunk. Ez be is bizonyosodott, ha olyat tettünk, ami nem tetszett neki, követett minket. Volt velünk egy lengyel csapat és az egyikük kameráját le akarta nyúlni, amit persze nem engedett, egyből elő is jött belőle az ősi állatösztön, hogy helyre tegye a rangsort, a csávót megpróbálta elkapni, amikor nem sikerült, kiközösítette, nem engedte meg, hogy újra csatlakozzon a csapatunkhoz. Hihetetlen élmény volt, egy perc alatt ő lett a csoport alfa hímje. Lassan megindultunk és ő is jött velünk, mint egy igazi csoport, olyan szürreális volt az egész helyzet, hogy a borneói esőerdő közepén egy orángutánnal egy csoportban sétálunk.
Követtük tovább a „receptcion” feliratot, mivel azon hitbe voltunk, hogy a kijárat felé haladtunk, csak megyünk egy nagy kört, ezért a lépteinket is megszaporítottuk. Egyre szomjasabbak lettünk és egyre melegebb is lett. A környezet is egyre inkább hasonlított a filmekben látottakhoz, és nem csak kinézetre az első pióca után a lányok sikítozva ugráltak, de az idő elteltével már rutinosan tépkedtünk magunkról őket, időben észre kellett venni, mert ha már rendesen beléd harapott és elkezdte szívni a véred elég nehéz volt leszedni.
Szóval így bandukoltunk kilencen a dzsungelben, lassan a lengyelek is elkezdtek kérdezősködni, hogy tudjuk-e hol járunk, mire a válasz az volt nem, csak a feliratot követjük, amin az előbb az állt, hogy még 3km.
Sajnos kezdtünk egyre biztosabbak lenni benne,hogy nem jó fele megyünk immáron több mint két órája. Itthoni túrázások alkalmával egy óra alatt 4-5km-et tudunk megtenni, itt a papucsok a növényzet, a terepviszonyok, a nagy meleg és páratartalom miatt sokkal lassabban tudtunk haladni és sokkal jobban is fáradtunk, és kezdet vészes lenni a vízhiány.
Egyik domb után, egyszer csak feltűnt előttünk egy elhagyatott kis üdülőfalu a dzsungel közepén. Megörültünk elkezdtünk embereket keresni hátha találunk valakit, aki tud segíteni nekünk, de üres volt minden. A wc-ben volt szappan és wc papír is és ágyak a szobában, de minden üres volt.
Nem volt választásunk, nem volt víz sem telefon (a telefonokat is elvették tőlünk belépéskor), így mentünk tovább a „reception” felé, találtunk egy eldőlt táblát amin „500m” állt, nagyon megörültünk ismét, hogy végre kapunk vizet, néha már-már az ájulás határán voltam a vízveszteségtől, szédültem, migrénes fejfájásom és hányingerem is volt.
Kiértünk egy mangróve mocsárba, ahol találtunk pár házat, elkezdtünk hellózni és egy hang válaszolt, abban a percben ez a megváltást jelentette, de nem sokáig. Egy leírhatatlan ürge fogadott minket egy igazi magának való dszungellakó, aki félévente egyszer lát embert, fehéret meg tízévente.
Nagy nehezen kiderült, hogy ezt a helyet hívják „reception”-nak!! Ekkor esett le mindenkinek az álla, ki az az állat, aki a dzsungel kellős közepén álló háznak azt a nevet adja, hogy recepció. Még egy ilyen hely nincs a világon. Persze ott nem ezt éreztem, ha még egyszer vissza kell menni azon az úton, ami jöttünk, víz nélkül nem bírjuk ki.
Sajnos az emberünk nem tudott angolul, nagy nehezen elmutogattuk mit akarunk mire mutatta csak arra lehet menni amerre jöttünk, ez volt a mélypont, mert palackozott vize nem volt, az ottani mocsaras csapi vizet meg senki sem merte bevállalni.
Össze kellett szedni magunkat, mert feladni nem lehetett, ha nem megyünk nem jön értünk senki, ránk sötétedik az erdőben és az nem lenne jó. Összeszedtük az utolsó tartalékokat és elindultunk vissza, már nem beszélgettünk nem vicceltünk, csak néztünk magunk elé és mentünk, ahogy tudtunk, téptük a piócákat és csak mentünk. Nekem még a papucsom is elszakadt, így mezítláb kellett menetelnem két órát. A maga módján ez is érdekes volt, érezni a talajt a talpad alatt, de féltem, hogy bele lépek valami csúnya csípős állatba.
Vissza két óra alatt visszaértünk, nem tudom mi hajtott minket az egész csoport teljesen a végét járta, mindenki csak szédelgett, de ment, ahogy bírt.
A történet elejéhez még az is hozzá tartozik, hogy heten voltunk mi együtt, de a dzsungelbe csak 5-en mentünk el errefelé, így akik kint maradtak már nagyon izgultak miattunk, mivel már öt óra késében voltunk a megbeszélt időtől, már kerestetni akartak minket.
Amikor végre kiértünk az hihetetlen megkönnyebbülés volt, tudtuk,hogy ha visszagondolunk ez is nagy élmény lesz, mert mindenki biztonságban megúszta, de akkor ez nem számított, csak annyi hogy valaki adjon egy üveg ásványvizet. Nem csak én ill. mi, de a lengyelek is az összeesés küszöbén voltak, nem mentünk nagyon sokat, összvissz 10km-et kb. 5 óra alatt, de mindezt 95-98% páratartalomban és közel 40 fokban. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen kemény tud lenni.
Miután kiértünk leütünk és csak ittuk a vizet, éreztem, ahogy árad a testemben, mindenem bizsergett.
Mindenki örült, hogy rendben megérkeztünk és büszkék is voltunk magunkra, hogy meg tudtuk csinálni.
Mivel a buszunkat lekéstük, így még egy éjszakát kellett maradnunk a szálláson, de az este hátralevő részét csak beszélgetéssel és pihenéssel töltöttük. Kitaláltuk hova is menjünk másnap, ami szerencsére igen jó választásnak bizonyult.
A napot végül élményekkel gazdagon zártuk, megdolgoztunk a belépőnk áráért és egy hamisítatlan dzsungeltúrában volt részünk, ennél valóságosabb nem is lehetett volna.
Nagyon korai kelés után, tömegközlekedéssel szerettünk volna kijutni a reptérre, de sajnos kiderült vasárnap lévén csak később indulnak a metrók, így kénytelenek voltunk taxival utazni.
Air Asia elvitt minket Borneó keleti csücskébe lévő Sandakanba. Nagyon elmaradott egy része a világnak, ezt már a reptéren is sikerült konstatálni. Csak egy módon volt lehetséges bejutni a városba, mégpedig a reptér egyetlen taxitársaságával borsós áron, még az alkut is visszautasították. Utunkat a város felé mocsaras vidékre épített faházak jellemezték, de természetesen itt is megtalálhattuk a modernebb házakat. Mikor megérkeztünk a kikötőbe, rövid kérdezősködés után kiderült, hogy elég hamar el tudunk jutni az általunk annyira várt Sepilok Orang-utan rehabilitációs központba, így feladtuk azt az ötletünket, hogy Sandakanban töltünk egy éjszakát. Két órát kellett várnunk a busz indulására, amit a kikötőben töltöttünk el. Nagyon fura volt, hogy rengeteg pici hajó érkezett a kicsit szigetekről, és felfoghatatlanul sok árut vásároltak a környező szupermarketben, kicsit meg is ijedtünk, hogy háború közeledhet vagy micsoda, melyet a fel-alá cikázó tengeri hadicsónakok is csak megerősítettek.
A város maga tényleg nagyon gáz volt, Indiában láttam utoljára ilyen helyeket, ilyen környezetet. Kambodzsában nagyon meglepődtem, amikor az emberek odajöttek hozzám és meg akartak érinteni, a kezemet, a szőrt rajtam, ez nekik akkora csoda volt, mindenki simogatta, de itt azért akartak megérinteni, hogy tényleg igazi vagyok-e, hogy tényleg fehér ember vagyok…. Nem akartam elhinni, az utcán járva megálltak az emberek, a kocsik és néztek, úgy néztek, mint aki először lát fehér embert, de lehet,hogy így is volt.
Buszunk 40 min. alatt, és fejenként 4 RM-ért elvitt minket Sepilokba. Sajnos hamar tudatosult bennünk, hogy szállásügyileg még nem annyira kiépült a hely, így a monopol helyzetben lévő Sepilok Jungle Resort-ban szálltunk meg pofátlanul magas áron. Igaz kicsit pótolt minket a környezet és az úszómedencés rész, de így is csak nehezen barátkoztunk meg az európai szállásárral. Az utazás és a 3 órás alvás fáradalmait napozással és finom vacsorával kompenzáltuk és vártuk a másnapi majmozástJ.
Három szobát kaptunk közvetlen egymás mellett, ami azért vicces volt, mert akár egy szobának is lehetett volna tekinteni, hisz amit a harmadik szobában mondtak azt én két szobával arrébb hallottam, olyan vékonyak voltak a falak, így lefekvés után még tudtunk kicsit beszélgetni… J
Hajnalban kitaxiztunk Hanoiba a reptérre(sajnos 10 USD-ért), hogy a kora reggeli gépünket elérjük Kuala Lumpurba. Helyi tömegközlekedéssel akartunk utazni, de nagyon esett az eső, így mire megkerestük volna a buszt és kibumszlizunk a reptérre nagyon eláztunk volna, és vizesen nem lett volna jó utazni. A reptér rendezett volt és semmi gondunk sem akadt. Kicsit elhúzódott Malájziába a belépés, de volt időnk, mert a csapatunk 2. fele csak 3 órával ránk landolt Bangkokból, addig időnket a helyi McDonald’s-ban töltöttük. Miután teljes lett a csapat utunkat vettük KL-ba. Pár perc alatt sikerült kiválasztani a megfelelő busztársaságot, aki bevitt minket a központba (15 RM per fő retour), ahonnan a hiperszuper magasvasúttal(2RM) jutottunk el a szállásig, melyet ismételten jól lealkudtunk (7főre 135RM). Nem volt a világ legjobb helye, de csak pár órát voltunk ott, hisz hajnalban indultunk tovább Borneo-ra.
Már sötét volt, amikor a Petronas tornyokhoz eljutottunk, csodás volt az éjszakai kivilágítás, így jó sok képet készítettünk. Este még ellátogattunk a város legnagyobb bevásárlóközpontjába (Berjaya Times Square), melyben vidámpark is található, egy komplett hullámvasút is, elég érdekes látvány a sok érdekes és nyüzsgő üzlet mellett.
Este egy utcai kifőzdében fogyasztottuk el a vacsoránkat, igazi utcai árusnál, ahol a nem csípős az annyit tesz, hogy csak két marék chilit tesz bele, plusz, ha valami leesett az földre nem baj azt még visszatesszük…, a vacsit helyi gyümölcslevekkel tettünk még élvezetesebbé. Sajnos igen későn sikerült ágyba kerülni, 3 órát tudtunk aludni, de ez is nagyon sokat jelentett nekünk.
Újabb képek kerültek fel, jó nézegetést:
Végre eljött a nagy nap… Mar reggel f7-kor felkeltünk, hogy mindenünket összepakoljuk és gyorsan reggelizzünk. 7:40-re jött értünk a guide és vitt a minibusszal Ha Long City-be, majd az öbölbe.
3,5 órás volt az út rövid pihenővel. Kis csónakkal vittek minket a hajónkhoz, mely egy 3 szintes, kb. 20 személy befogadására alkalmas hajócska. Mikor felszálltunk a hajóra rögtön welcome drink-et kaptunk és kiosztottak a szobakulcsokat. Kétszemélyes kabinok voltak a fedélzeten, saját mosdóval és légkondival. Lepakolás után jött az ebéd (saláták, tofu, csirke, disznó, marha, hal, rák… elég bőséges volt a kínálat). Mikor nekiálltunk enni a hajónk is elindult a csodálatos sziklák közé. Étkezés után mindenki felkapta a strandszerkóját és felmentünk a fedélzeten lévő napágyakra, ahol napoztunk és gyönyörködtünk a leírhatatlan tájban. Halászfalvak mellett haladtunk el, majd vagy 3 óra hajókázás után megérkeztünk a Suprise Cave-hez, ami egy hatalmas cseppkőbarlang az egyik szikla gyomrában. Rettentően meleg és párás volt bent a levegő, de így is csak ámultunk a látványtól. Miután visszatértünk a hajónkra rövid várakozás után megérkeztek a kajakjaink, kettesével kezdtük el felfedezni a környéken lévő majmokkal teli sziklákat és a pillangó hegyet. Egészen sötétedésig arra mehettünk a kajakkal, amerre csak kedvünk volt, de mi siettünk picit vissza a hajóhoz, mert szerettünk volna fürödni is és ugrálni a hajó tetejéről a vízbe. Az elején kicsit féltem a több emeletnyi magasságban, de nagyon mókás volt, a többiek meg lentről biztattak.
Este nagyon jól esett a fini vacsi és a pihenés. Igen korán feküdtünk le, de hajnalban a rettenetesen nagy viharra párszor felkeltünk.
Másnap 6:50-kor volt kelés, mert a napot hegymászással kezdtük, sajna ma már nem sütött a nap, hanem esett az eső, ami a leégett bőrünknek csak jólesett. Miután a tüdőnket kiköpve felmásztunk a hegy tetejére, csodálatos kilátás fogadott minket, alattunk a sok szikla és hajó ködbe burkolózva, megérte a hajnali edzés. Mikor visszatértünk a hajóra, már megterített asztalok fogadtak minket, juhuuuuu reggeli (gyümölcsök, dzsem, tojás, pirítós). Mivel az eső csak erősödött, így a strandolásnak lőttek, rövid pihenőre visszatértünk a kabinba, majd a hajó elindult a part felé. Délben már a parton egy étteremben fogyasztottuk el az ebédet, ami most csak tengeri finomságokból állt (hal, polip, rák, tintahal…). Étkezés után beugrottunk a minibuszba és irány Hanoi. A délutáni csúcsforgalom miatt kicsit megkésve érkeztünk meg a belvárosba, ahol szállást kerestünk, szerettünk volna a múltkorinál valamivel jobbat, de kedvező áron találni. Sajnos addigra az eső már rettentően esett, ami kicsit megnehezítette a keresést, de nem adtuk fel. Majd 1 óra séta után megtaláltuk a megfelelő helyet, egy 5*-os szálloda a belvárosban, amit Pálmának sikerült 15 USD/szobára lealkudni. Győzelem!!!
Vacsi után tervezgetjük a holnapi napot, amikor Kuala Lumpurba repülünk.
Sajnos a rossz idő miatt egy napot csúszik a Ha Long Bay utunk, így ma van egy kis szabadidőnk, amikor azt csinálunk, amit akarunk. Reggel sokáig aludtunk és szundiztunk. Miután felkeltünk kerestünk a környéken egy hangulatos kis éttermet, szerencsére sikerült is találnunk egyet.
Ebéd után a városban sétálgattunk és nézelődtünk. Hanoi Vietnám fővárosa, elég forgalmas és nyüzsgő város, a helyiek már reggel 5kor kelnek és megindul a forgalom is az utcán. Amúgy itt korán világosodik és korán kb. 6kor már sötét is van.
A város közepén van egy kis tó, annak a partján gyűlnek össze a helyiek is találkozni. Mi is csatlakoztunk az ücsörgő néphez. Sok útikönyv azt írja, hogy a Hanoi-ban található Women’s Museum nyitva van, de sajnos még nincs.
Ami feltűnt, hogy nincsenek kutyák, sehol sem, de csak ma tudatosult bennem, hogy miért is. Ma láttam egy olyan ketrecet, amiben a csirkéket szokták szállítani, az itt kutyával volt tele, vitték levágni őket…
A napunk szép lassan nyugiban telt, teáztunk, söröztünk, szuveníreket vásárolgattunk és természetesen alkudoztunk. Este vacsiztunk egy jót és gondolatban már a holnapot vártuk, így korán feküdtünk.
A buszút a vége felé már hosszúnak tűnt, sokat próbáltam aludni, de mégis fáradt voltam az utazás után, több helyen is megálltunk az éjszaka, így ha pisilni kellett meg tudtad oldani, mert a buszon ugyan volt WC, de elég durva volt…..
Amúgy már profi vagyok, 12 óráig simán visszatartom a szükségleteket….
A busz viszonylag tiszta volt, nem azt mondom tökéletes, de elviselhető, párnát és takarót adtak és felszállás előtt le kellett venni a cipőt, így koszt sem hordtunk fel a buszra.
Lassan megérkeztünk Hanoiba, fél 8-at ütött az óra. Egy pályaudvaron állt meg, ott gyors leszálltunk, és már meg is támadtak minket a különböző guide-ok. Az egyikkel mi is elmentünk, ingyen vitt minket szállodájához kocsival, így ha nem is tetszik a szálló a belvárosba fizetés nélkül eljutottunk. A szállás nem volt a legjobb, de fáradtak és talán nyügik is voltunk, így maradtunk, de jobb lett volna, ha kicsit összeszedjük magunkat és hasonló árban, fejenként 6,5USD-ért már máshol, szebb helyen is tudtunk volna szállást keresni, de a reggeli legalább benne volt az árban.
Kis pihenés a szálláson, utána elkezdtünk irodát keresni, akikkel el tudunk menni a Ha Long Bay-re. Átlagban olyan 60USD-ért kínálták a 2 nap egy éjszakás csomagot, mi egy kicsit drágábbat választottunk, mert sok rosszat hallottunk az olcsó helyekről, hogy elvisznek 40USD-ért, de utána még sok mindent kell fizetni és nem az a program, amit ígértek. Végül 72USD ajánlatot fogadtuk el, eddig ez a legnagyobb kiadásunk, húztam is a számat miatta rendesen. Velük mentünk: http://www.vega-travel.com/default.aspx?f=North&op=9&p=14&id=60
Mivel tájfun volt a környéken, úgy állapodtunk meg, hogy az időjárás függvényében, holnap vagy azután indulunk, de ha akkor sem tudunk menni, akkor visszakapjuk a pénzünket.
A nap további részében felfedeztük a várost, és elmentünk a Vietnam Museum of Ethnology-ba, ami még a Delhi Nemzeti Múzeumánál is rosszabb volt. Pedig helyi buszjárattal mentünk el, szakadó esőben
Az estét egy helyi étterembe fejeztük be, ahol vietnámi ételeket ettünk. Eddig semmi nagyon különleges dolgot nem fogyasztottunk, szerintem az itteni ételek már magukban egyediek. Ami kirívó lehet, hogy majd minden nap ettem rákot és polipot.
Végre sikerült feltöltenem pár képet is amiket a következő helyeken tudtok megnézni:
picasaweb.google.com/100089328136743791122/AsiaTrip2010#
és
Remélem tetszenek.
Még mindig Hué-ban, előző nap befizettünk egy körútra, mely a város környékén lévő sírokhoz és látványosságokhoz visz oda. Ez 9USD volt fejenként. Egész napos program volt, és az ebéd benne volt az árban, ami finom és valtozatos volt.
Miket láttunk: Old Citadel (55ezer dong), Garden House Village (1 USD), Thien Mu Pagoda (free), Minh Mang Tomba-Khai Dinh Tomb-Tu Duc Tomb (12 USD for 3 tombs)
Sajnos a mai nap volt a legrosszabb az időnk eddigi ittlétünk alatt. Sikerült megtapasztalnunk milyen is egy tájfun, szerencsére mi csak a szélét kaptuk el, több mint 600Km-re tőlünk csapott le, de így is elég kemény volt, de nem adtuk fel hősiesen küzdöttünk az elemekkel és mindent megnéztünk, amit meg akartunk, még akkor is, ha az esőben pár méternél nem láttál távolabb. :)
A tapasztalat, ami mindenki számára hasznos lehet. Az esőkabát, amit mi európaiak annak hívunk az max egy kis ködszitálást bír itt ki. Egy igazi esőt semmiképp, mindenünk vizes lett. A táska, ugye arra lehet húzni vízhatlan takarót, hát ez is sok kívánni valót hagy maga után. Több minden elázott benne, aminek nem kellett volna. Ezentúl, csak olyan táskát viszek (kis hátizsákot, nem túratáskát), ami már anyagában teljesen vízhatlan, és esőkabátot, olyat, amit itt a helyiek hordanak, akkora nagy lepel, hogy minden elfér alatta még a motor is, ha azzal mennek. De legalább szárazok maradnak.
A nap végére jól elfáradtunk, és szerintem eddigi életem top10-es zuhanyélményei közt volt, amint ezután vettem. Nem volt nagy cucc a hotel portája mellett volt, mindenki látta szinte mit csinál az ember, de ahogy a meleg vízben áltál hát az hatalmas volt. :)
Szerencsére sikerült buszt intéznünk Hanoiba, méghozzá egy éjszakai alvó buszt fekvő helyekkel, szóval gyors tusi és pakolás után, mindent külön szatyorba tettünk, hogy ne ázzon el és indultunk is tovább.
A busz kicsit késett fél6 helyett fél7kor indultunk, elég érdekes volt, sosem utaztam még ilyennel. Sajnos kicsit magas vagyok az ágyakhoz, így erősen ficánkolni kellett, hogy el tudjak helyezkedni, de nem volt olyan vészes. Az út többi része holnap folytatódik.
Tehát… tegnap megvettük a vonatjegyet Hué-ba és 23-kor el is indultunk. Már több mint 15 órája ülök ugyan abban a székben. Most írhatnám azt, hogy utálom, haza akarok menni, természetesen megvannak a hátrányai, de a maga szépsége is a dolognak. Sajnos mivel ez a legalsó kategóriás osztály, így nem a legtisztább 14 óra alatt egyszer pisiltem eddig. A vonat szinte teljesen tele van, a légkondi itt is megy, de annyira nem durva, pulcsival elviselhető, természetesen kint meg lehetne dögleni. A környező kocsikban összvissz egyetlen egy turistát láttunk rajtunk kívül, egy lányt egyedül utazik.
Eddig az utunk során a legkülönböző nemzetekből érkezett turistákkal találkoztunk, németek, hollandok, spanyolok, franciak, amerikaiak, új-zélandiak, olaszok, japánok…..
Most már azért várom a vonatút végét, hogy megérkezzünk. Utána keresünk egy szállást, és fürdünk egy nagyot, majd bele vetjük magunkat a városi forgatagba, eszünk és piacozunk egy jót.
Frissítés: A vonatút végül 18 órát tartott. A végét már nagyon nehezen bírtuk. Jegyet nem tudtunk venni a holnapi vonatra, így szállást kellett keresnünk, de csak a sors akarta így általában a legtöbb Guide-ot reflexből elhajtja az ember, de ezt az egyet most nem. És bejött olyan hotelben vagyunk, hogy csak csuda, csillog, villog tényleg igényes és központban van, még teraszunk is van és látni Hué látképét. Ez most nagyon ott van, fejenként kicsit borsos 5USD, de ezt nagyon kellett két napja nem fürödtünk és aludtunk egy jót.
A tegnapi nap folyamán megnéztük Angkort, mely nagyon tetszett, de ma már indulunk is tovább Saigon felé. Vettünk egy buszjegyet, ami Siem Reap-ból egészen Saigon-ig szólt. Phnom Phen-ben át kellett szállni. A jegy 20USD volt fejenként. A buszok tiszták voltak és kényelmesek, és mint már írtam kaptunk ásványvizet is. Ami nekünk ugyan feltétlen nem kellett hisz még indulás előtt felkészültünk és vettünk magunknak, de aki véletlen ezt elmulasztja annak nagyon hasznos, ezekben az éghajlati viszonyokban a víz aranyat ér. Egyetlen egy kivetnivalót találhatunk a buszban az a légkondi volt, de nem csak a buszban minden lakásban, kocsiban vagy 20fokkal hidegebb van, mint kint. Ez nagyon megviseli a szervezetünket, megfázást és torokfáját sikerült emiatt kapni.
Az út 13 óra hosszú volt. Közben kétszer álltunk meg enni-inni-pisilni. Egyik helyen mi is bevállaltunk, egy helyi fogást szerencsére később se kellett megbánnunk ezt a döntést. Rizzsel ettünk valami zöldséges húst. Az utat alvással és nézelődéssel töltöttük, egy idő után az ember megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket, most egy 17 órás vonatút, 15-ik órájában járunk.
De azért igen elég hosszú volt az út. Azt gondoltam, hogy a Vietnami határon szívás lesz átjutni, de viszonylag egyszerűen ment. Le kellett szállni csomagokkal, amit átvilágítottak, addig a kaller intézte az útleveleket és kész is volt.
Este 8-kor értünk Saigonba, úgy hogy reggel 7-kor indultunk. Taxival mentünk a pályaudvarra, ahol még elértük a 23-kor induló vonatot Hué-ba. Éjszaka lévén alvó fülkében szerettünk volna utazni, de nem volt már hely, így maradt a sima székes osztály. A jegy fejenként 6900Ft volt, ez a legolcsóbb jegy. Az út maga már a holnap meséje.
Ma végre megvolt az első nyaralós napunk, bár ezt sem pihenéssel töltöttük. Reggel fél 5-kor keltünk, mert 5-re jött értünk a motoros riksa, amit arra a napra béreltünk. Egy egész napra, reggel 5-től este 5-ig furikázott minket templomtól templomig, ez volt fejenként 6USD. Jegyet kell venni, hogy megnézhesd Angkor-t, ez fejenként 20USD egy napra, és kapsz egy fényképes igazolványt, amin elég érdekes fejem volt lévén, hogy akkor ébredeztem. A napfelkeltét már Angkor-ban néztük végig, mivel ez Kambodzsa legnagyobb nevezetessége, így itt sok turistát látni, de nagyon nagy területről lévén szó bent az erdőben, nem volt zsúfolt.
Elég sok helyen megfordultunk már, de Angkor bőven lepipálj a piramisokat a Taj Mahal-t és bármelyik európai főváros látványosságait. Nem csak az épülete nagyságáról és szépségéről van szó, hanem hogy mindezt testközelben átélhetjük, mindent megérinthetünk, az épületek bármely pontjára felmászhatunk, elsétálhatunk stb.. Mindezt rendkívül egzotikus környezetben, a kambodzsai dzsungel közepén. Érdemes nagyon korán kilátogatni mivel rettentően magas kb. 97%-os páratartalom mellett és napközben 30-35fokos hőmérsékletben. Sajnos egy napunk volt megnézni, ezért a déli órákban sem pihenhettünk, így igazi erőpróba volt, a nagy falak és lépcsők megmászása. Szerencsére a nap nem tűzött, de így is sikerült lepirulni. A templomokat körbe lehet biciklizni, de idő hiányában nem ezt választottuk, mivel több akár 5-10Km-re vannak egymástól, így nem tudtunk volna 27 épületet megnézni. A biciklibérlés egy napra 1USD.
A fárasztó nap után, jól esett a szálláson tusolni, hisz reggel 6 óta folyamatosan izzad az ember melyet több mint 4L víz bevitelével pótoltam napközben. 1,5L víz az árusoknál 1USD, városban boltban véve 0,60USD.
Kis pihenés után felfedeztük Siem Reap városát. Nyüzsgő város, rengeteg motorral, autóval és biciklivel. Az utcákon sétálgatva bolyongtuk valami érdekeset keresve. De lévén, hogy a világ túlsó felén voltunk, ez nem volt nehéz. Találtunk egy olcsó masszás szalont, ahol egész testes fél órás masszázs 3USD volt. Én pici kis halakkal rágattam le a lábamról az elhalt bőrt, ami elég fura élmény volt, ahogy a sok kis száj harapdált. 10 perc volt 1USD, de én fél óráig lehettem bent. Pont mielőtt eljöttem otthonról láttam tv-ben, hogy ez nálunk is kezd hóditani.
Ezután megtaláltuk a helyi piacot, ami nagy élményt nyújtott, látnivalók, szagolnivalók, és az ízelnivalók területén.
Nekem a piacon a zöldséges, a halas és az étkező rész tetszett a legjobban, ezek többnyire fedték egymást. Ugyan a tarantulát még nem mertem megkóstolni, de kipróbáltunk egy hamisítatlan helyi fogást, ami nem tudom mi volt, de jól nézett kis én finom volt.(0.75 USD)
Sikerült hütőmágnest (0.75 USD/db) is vennünk, így bővült a gyűjteményem. Itt olcsóbb volt, mint ha a templomoknál venné meg az ember, de alkudni itt is kötelező, ahogy a polóknál is tettük (2USD/db)
Hazafelé még megálltunk egy banana es mix fruit with choclate palacsintára, amit friss kókusztejjel öblitettünk le (mind ezt 3 USD-ért). A szállodába menet nem bírtuk befejezni a vásárlást, így sikerült 2 csodálatos festményt venni Angkor Wat-rol, természetesen ezt is fillérekre lealkudva. Otthon bekeretezve csodásan fog mutatni a falon.
Összességében Kambodzsáról csak pozitívan tudok nyilatkozni. Minden várakozásomat felülmúlta. Lehet, hogy pár évvel ezelőtt még mások voltak a viszonyok, de jelenleg nagyon odafigyelnek a turistákra, kedvesek, és nagyon segítőkészek. Nem nyomulnak feleslegesen, és nem akarnak nagyon lehúzni sem. A környezetet is folyamatosan rendezik, takarítják megállás nélkül. A templomokat pedig folyamatosan renoválják. Ha valamilyen szolgáltatást igénybe veszel, mindig adnak bele valami kis plusz meglepit. Például vettünk buszjegyet Saigon-ba, át kellet szállnunk, de mindenhol kaptunk a buszon vizet, és a mind a Kambodzsai mind a Vietnámi határon intézték a papírokat helyettünk. Várakozáskor, átszálláskor és mindig, ha szerettél volna valamit segítőkészek voltak. De ez már egy másik nap.
Nézzétek el nekem, de ez egy vázlatos jelentés lesz mert, KB 48 órája alig aludtunk, de hamarosan újabb 12 órás buszút vár rám akkor lesz időm megírni.
Tehát ami történt:
Leszálltunk a csodálatos Bangkok reptéren, ami tényleg nagyon szép. Megkérdezgettük nincs-e olcsó last minute járat Siem Reap-ba de nem volt, így maradt a busz.
Sikerült bejutni a Bangkokba és ott megkeresni a busz pályaudvart, de mint később kiderült felesleges volt órákat ezzel tölteni, hisz a busz megállt a reptér mellett, de ezt senki nem mondta.
Röpke 4 óra alatt elértük a Kambodzsai határt, a busz nagyon korrekt volt, mind árban mind tisztaságban, csak a klimát nyomatta vagy 15 fokon, míg kint 30 fok és 97%-os páratartalom, ami eléggé tud ütni. :))
A határon nem voltak igazából gubancok, de így is több mint egy órát vett igénybe, míg a vízumot elintéztük, és sikerült kijutnunk az országból, engem még motorom a Kambodzsai követség konzulátusára is elvittek! :)
Szóval sikerült kijutni, bejutni utána már simán ment, csak sétálni kellett egy kicsit. Útközben az ember próbált az elvétve látott turistákkal beszélni, infókat gyűjteni..
De pozitivat csalódtam, a sok probléma, lopás és incidens miatt, a kormányzat keményen odafigyel a turistákra, és kiépítettek nekik egy közvetlen járatot Siem Reap-ba, ami 3 óráig tartott. Útközben megtapasztaltuk az idei első monszununkat, szerencsére minden féle téren tapasztaltabbak vagyunk már, így probléma nélkül megúsztuk.
Ideérkezés után szállást kellett keresnünk, az elsőben, amit neten kinéztünk nem volt hely, végül a harmadik szálláson maradtunk. Most is itt vagyunk. Viszonylag tiszta, van MELEG víz, wifi, kaja se rossz, meg kedvesek az emberek.
Holnap megyünk Angkorban reggel 5kor kelünk, itt most 8.30 van, meg akarjuk nézni a templomoknál a napfelkeltét.
Részletes árlistával és képekkel később fogok szolgálni, de annyit elárulok, hogy a szállásunk fejenként egy hotelben 660Ft.
Napi Legek:
Legrosszabb: A fáradtság, az utazás sokat kivett az emberből, komplett órák estek ki, amire nem emlékszem! :) De megéri, mert utazni jó!
Legjobb: Amit szerettünk volna mindent el tudtunk időben intézni, nem vesztettünk el egy napot, és már Saigon-ba is meg van szervezve az út.
Legmeglepőbb: Bangkok kettősége, a legmodernebb felhőkarcoló lábánál pléhbódék sokasága.
Legjobban várt: Hogy végre megérkezzünk Siem Reap-ba.
Leghosszabb utazás amit egy folyamban letoltunk, hogy Budapestről egy másik városba eljussunk.
A székben alvás módozataiban szerintem világrekordot döntöttük, ami létezik mind megvolt, persze csak pár percre tudott az ember elbóbiskolni, vagy azért mert a repülőn az ukránok embertelenül mondták a magukét, vagy, mert a buszon a helyi popslágerek legújabb csillagai szóltak. :))
Day 1
Indulás! Sokszor megfogadtam már, hogy a pakolást nem hagyom az utolsó napra, de hát most is arra maradt. Jól el is húzódott.
Reggel 5-kor volt kelés, majd fürdés, brotválkozás, utoljára átnézni a csomagokat, és átgondolni mit felejtettünk el. A reptérre körülbelül 7.00-kor értünk ki, a gép 8.40-kor indult. A check-in rendben lezajlott, csomagok feladva, de előtte befóliáztattam. Két táska biztosítással 3.900Ft volt.
Könnyes búcsút vettem szüleimtől, akik kikísértek, majd irány Kijev.
Budapest – Kijev járaton nem igazán tolongtak az utasok, egy kicsi kis gép volt, de annak is fele üresen maradt. Az első benyomások nem voltak rosszak az Aerosvit légitársasággal kapcsolatban. A gép tiszta volt, látszatra nem akart szétesni. Az út 1.25 hosszú volt, és kaptunk egy szendvicset és üdítőt.
Kijevben esős, felhős idő várt minket, de pozitív meglepetés volt, valamiért én egy lerobbant a kommonizmust idéző repteret vártam, ehelyett egy a Budapestihez nagyban hasonló fogadott.
Mivel transitolunk, így nem kellett csomagokat felvenni, egy ellenőrzést követően mehettünk a váróba. A reptereknél szokásos boltok és kávézok vártak minket. Mivel 2 órát kellett várnunk volt idő körbenézni. Sajnos ingyen wifi nem volt csak fizetős.. L
A mosdó az nem volt a legtisztább, arra rá fért volna a többszöri takarítás.
Elég sokan voltak a reptéren, de nem volt zsúfolt el lehetett férni, le tudtunk ülni. A boltokban a vodkát meglepően olcsón adják! J
A váróban sok veréb repkedett és sétálgatott a földön elég, vicces volt.
Gyorsan elment az idő, és elkezdődött a beszállás a gépre. Ez egy jóval nagyobb gép, amin most is ülök és írom ezeket a sorokat. Teljesen tele van, legalább is a turista osztály a bussniess classon van hely. Amúgy az ülések nem vészesek, hátra döntve kényelmesek, lábnak is van hely bőven, tehát el lehet férni. Kaptunk ebédet, ami meglepően finom volt a repülős koszthoz képest, mindent be is faltuk bár ez nem volt nehéz. Innivalót folyamatosan adnak, ha szomjasak vagyunk, csak kérni kell, a személyzet is kedves. Kaptunk takarót és kispárnát is, amit természetesen magunkkal is viszünk. J
Frissítés:
Kaptunk reggel forró papírtörölközőt, ezzel meg tudtunk mosdani és felfrissülni. Meglepire reggelit is kaptunk, ami szintén jó volt.
Összegezve számomra teljesen pozitív csalódás az Aerosvit, az olcsó áraikhoz képest teljesen elfogadható szolgáltatási szintet nyújtanak.
A repülő út kilenc és fél órás Kijevből Bangkokba kis csúszással indultunk, durván, félúton lehetünk, és valamikor hajnalban érkezünk meg.
Napi Legek:
Legnagyobb pozitív csalódás: Aerosvit
Legmeglepőbb: Verebek egy reptér várójában, de nem csak egy, hanem egész csoportok.
Legnagyobb negatív csalódás: Kijevben nagyon drága a hűtő mágnes. Egy teljesen alap mágnes 4euro.
Legjobban várt esemény: Az indulás maga! J
Legviccesebb esemény: Nadrág repedése a popsin, természetesen a repülőn nincs csere nadrág. J
Legbosszantóbb: Ugyan a fejtámlákban van kijelző, de nem működik, így nem tudjuk merre járunk és sajna filmet sem vetítenek.
Terv a továbbiakban:
Landolás Bangkokban, csomagok felvétele. Reptéren megpróbálunk keríteni valami last minit fapados járatot olcsó pénzért Siem Reap-ba, ha nem találunk, akkor irány a buszpályaudvar és busszal megyünk Kambodzsai határhoz.
