A buszunk éjszaka érkezett meg Sandakanba, pontosabban hajnali 2 körül. A gépünk reggel 10.25-kor indult KL-ba, így már nem volt értelme szállást keresnünk, hanem kivitettük magunkat taxival a reptérre, hogy ott alszunk. Természetesen a taxis nem mondta, hogy a reptér éjszaka zárva tart, csak reggel 5-6közt nyit ki, így kénytelenek voltunk a zárt kerítés előtt az útpadkán aludni. Elég viccesen nézhettünk ki ott heten, a táskáinkon fekve próbáltunk aludni, ami több-kevesebb sikerrel sikerült is. Miután végre kinyitották a kapukat bementünk a reptérre, de ez egy elég kicsi reptér volt így kb. hasonló színvonalon, annyi különbséggel, hogy itt műanyag székek voltak és ott folytattuk az alvást.
Check in után beszálltunk a gépre, és mintha misem történt volna, ülve folytattuk az alvást, a 3 órás út gyorsan elrepült. KL-ben csak két óránk volt átszállni a Padang-ba tartó gépre. Mi a fapados reptéren mozogtunk, de ahhoz képest mekkora nagy forgalmat bonyolít elég körülményesek és logikátlanok. Ennek hála már mindenki felszállt a gépre, mire végre mi is bejutottunk, meg is lepődtek, mikor mutattam ide akarok jönni, azt hitték, hogy nincs több felszálló.
Az út rövid volt, sajna Padang-ban rossz idő fogatott minket. A taxisok egyből megkörnyékeztek minket, pillanatra indiai képek jutottak eszembe, de taxi helyett az olcsóbb tömegközlekedést választottuk. Miután bejutottuk a belvárosba szállást kerestünk. A városon látszik a cunami és a legutóbbi földrengés nyomai is, sok megrongálódott összedőlt házat látni, amiket még csak most bontanak el. Maga Padang nem szép hely, inkább gáz, a turisták itt max. tranzitolnak, de még ezt is nehézkesen, hisz a helyiektől nem sok segítséget kaphatnak, mert alig tud valaki angolul.
A terv az volt kimegyünk egy kis szigetre, de amit szerettünk volna oda csak pár nap múlva ment hajó, így mást kellett kitalálnunk, végül Padangtól egy 20km-re eső partszakaszt néztünk ki, Losmen Carlos Guesthous-át, sok jót olvastunk róla. Szereztünk egy kis minibuszt, ez itt a helyi taxi nagyon keményen tuningolják, de az egész autó rohad szét.
Megérkezés után megismerkedtünk a tulajjal, hát érdekes figura, azt el kell ismerni, hogy jó üzletember és meg tudja nyerni a vendégeket. Elég nagy lazaság van itt, nem veszik túl komolyan az életet, csak egy nagy parti az egész. A szállás maga, hát nem a legvonzóbb, de mi már teljes mértékben asszimilálódtunk a környezethez, úgyhogy nem jelent problémát, hogy egy kis merőedénnyel kell fürdeni csapból.
Vacsi közben megbeszéltük a holnapi tervet, hogy elvisznek minket egy környező csodaszép kis szigetre és az egész napot ott töltjük.
Minden este rettentően nagy a hangulat Carlosnál, ami nem nehéz, hiszen az Indiai Óceán, a homokos part és a pálmafák már önmagukban megadják az alapérzést. Carlos mérhetetlen kedvessége, fanyar humora, finom ételek, tábortűz, mókás kártyajáték és a helyiek nyitottsága csak emelik az est fényét…
