Tehát… tegnap megvettük a vonatjegyet Hué-ba és 23-kor el is indultunk. Már több mint 15 órája ülök ugyan abban a székben. Most írhatnám azt, hogy utálom, haza akarok menni, természetesen megvannak a hátrányai, de a maga szépsége is a dolognak. Sajnos mivel ez a legalsó kategóriás osztály, így nem a legtisztább 14 óra alatt egyszer pisiltem eddig. A vonat szinte teljesen tele van, a légkondi itt is megy, de annyira nem durva, pulcsival elviselhető, természetesen kint meg lehetne dögleni. A környező kocsikban összvissz egyetlen egy turistát láttunk rajtunk kívül, egy lányt egyedül utazik.

Eddig az utunk során a legkülönböző nemzetekből érkezett turistákkal találkoztunk, németek, hollandok, spanyolok, franciak, amerikaiak, új-zélandiak, olaszok, japánok…..

Most már azért várom a vonatút végét, hogy megérkezzünk. Utána keresünk egy szállást, és fürdünk egy nagyot, majd bele vetjük magunkat a városi forgatagba, eszünk és piacozunk egy jót.

Frissítés: A vonatút végül 18 órát tartott. A végét már nagyon nehezen bírtuk. Jegyet nem tudtunk venni a holnapi vonatra, így szállást kellett keresnünk, de csak a sors akarta így általában a legtöbb Guide-ot reflexből elhajtja az ember, de ezt az egyet most nem. És bejött olyan hotelben vagyunk, hogy csak csuda, csillog, villog tényleg igényes és központban van, még teraszunk is van és látni Hué látképét. Ez most nagyon ott van, fejenként kicsit borsos 5USD, de ezt nagyon kellett két napja nem fürödtünk és aludtunk egy jót.